Így a karácsony-újévi szabadságolási időszakban az utóbbi pár évben lassan már megszokott az évente megtett zarándok utam Bournemouth-Budapest viszonylatban, autóval. Ez uszkve 1800 km, megspékelve a Csatornán való valamilyen átkeléssel és hangulattól-elérhetőségtől függően Brüsszeli, vagy Frankfurti éjszakázással.
Idén Budapestre menet bonyolódott a dolog annyiban, hogy Frankfurt hosszabb, pár napos megállásra volt tervezve, és gondoltam így megalszom Brüsszelben, így betervezve egy kellemes vacsorát és beszélgetést ottani barátaimmal, mielőtt Frankfurtba érek a rokonokhoz. Az útvonal tervező szerint ez tökéletesen működőképes, kora délutáni csalagútos utazással kényelmesen terveztünk egy sült csülkös vacsorát. Amíg közbe nem szólt... a Csalagútban rekedt 3 EuroStar vonat. Az eset szombat hajnalban történt, és Franciaországból Nagy-Britanniába tartva akadtak meg. Ráadásul az EuroStar a személyszállító vonatokat jelenti, én meg ugye autóval mentem (volna) az ellenkező irányba. Mi közöm akkor az egészhez?
Némi háttér információ.
1.) A Channel Tunnel (maga az alagút, ami összeköti a két országot a tenger alatt) tulajdonképpen 3 alagútból áll. Az egyik a Franciaországból Nagy Britanniába közlekedő szerelvényeket viszi. A másik az ellenkező irányút. A harmadik a vész esetére készített mentő alagút.
2.) A csalagutat használó vonat társaságok ugyanezeket az alagutakat használják, akár a személyszállító, akár az autókat vagy buszokat szállító szerelvényekről van szó. Viszont mindannyian a vonatokat oda-vissza, ingajáratokban közlekedtetik.
A fentiekből következik, hogy hiába a Franciaország-Nagy-Britannia irányban dugult be a csalagút, az ingajáratban működő autószállító társaságok Nagy-Britanniában nagyon hamar kifogytak a szerelvényekből, és így a közlekedés teljesen leállt.
Amikor ez bekövetkezett, a Nagy-Britanniában levő beszálló állomásnál úgy döntöttek (hajnalban), hogy a már becsekkolt összes autót szépen kiterelik a Dél-Angol utakra, ne várjanak ott feleslegesen. Aztán boldoguljanak, ahogy tudnak.
3.) Nagy-Britanniában több millió olyan munkavállaló dolgozik, aki "külföldi", leginkább Lengyelországból, de szép számmal sok más európai országból. Ezek természetesen valamennyien pont ezen a hétvégén vágtak neki a hazafele útnak karácsonyra - kiegészítve azokkal a Britekkel, akik Franciaországba, Ausztriába indultak ugyanerre az időszakra síelni és úgy általában pihenni. Olyannyira ez a csúcs időszak, hogy akár a repülőjegyeket, akár a csatorna- vagy kompjegyeket fele-harmadennyiért lehet megvenni az ellenkező irányba való, vagy két héttel későbbre időzített utazáskor.
4.) Nagy-Britanniából Európába a nem légi úton történő közlekedés talán 90-95%-át a Channel Tunnel és a Doverből induló kompvonalak bonyolítják. Vannak ugyan más kompvonalak is, de ezek sokkal ritkábban közlekednek, lassabbak, és a szárazföldön is több száz kilométer kerülőt jelentenek a legtöbb célponthoz. Ehhez hozzá kell adni, hogy mind a Doveri kikötőt, mind a Channel Tunnel angol terminálját (Folkstone) ugyanazokon az utakon kell megközelíteni.
A fenti pontokból pedig az következik, hogy ezen a hét végén a délkelet-angliai utakon eleve hihetetlen mennyiségű forgalom volt várható.
5.) Angliában, főleg a déli részén, gyakorlatilag nem ismerik a téli gumit. Bár a "Winter" és a "Tyre" szó közül mindkettőt értik, és így ki tudják következtetni, hogy ez valami, télen használható gumi, de hogy ez mitől más, mint a nyári, arról fogalmik sincsen. Ilyesmit nem is lehet "csak úgy" kapni. Ez alapvetően érthető, hiszen Anglia az óceán által temperált időjárású, sokkal kisebb hőmérséklet kilengésekkel, mint a kontinens nagy része, és bár esni sokat esik, de ez leginkább esőt jelent. Így aztán amikor évente egyszer leesik 1-2 cm hó, az egész ország rendszeresen megbénul, iskolákat zárnak be, és a rádióban emlékeztetik a lakosokat, hogy idősebb rokonukat, szomszédukat látogassák meg, hogy még élnek-e és nem történt valami baj velük (komolyan!).
Akkor most ezt mind keverjük össze: közlekedési csúcsidőszak, Chanel Tunnel lezárása és az eleve zsúfolt utakra ráengedése (sok tanácstalan, sokszor angolul keveset beszélő külföldi aki próbál más útvonalat találni), plusz az éjszaka leesett hó és jegesedés. Az eredmény olyan közlekedési káosz volt a délkelet-angliai utakon, hogy a rádióban elmondottak szerint "erről a napról fogunk mesélni unokáinknak, hogy mi ebben ott voltunk".
Én személy szerint akkor kezdtem gyanakodni, amikor London felé a szinte üres autópályán a "Channel Tunnel closed" sokatmondó üzenet volt kiírva a mátrix tájékoztató táblákon. Így aztán volt kb. 1,5 órám töprengeni vezetés közben az alternatívákon. Érvényes jegy tulajdonában, és egy gyors megállás közbeni Internetes+telefonos tudakozódás után, értelmezhető alternatíva hiányában viszont nemigen látszott más megoldás, mint folytatni az utat, és reménykedni. Ez kétségtelenül járt annyi előnnyel, hogy újabb angol fogalommal ismerkedtem meg, mégpedig az "Operation stack" nevűvel.
Ez egy remek találmány. A lényege az, hogy ha már nagyon nagy a közlekedési káosz, akkor legalább a kamionokat vonjuk ki a forgalomból - mégpedig úgy, hogy az autópálya egyes szakaszait lezárjuk, oda betereljük a zűrös terület felé hajtó kamionokat, és ott leparkoltatjuk őket addig, amíg a káosz el nem múlik. Ez egy csodás ötlet, az egyetlen probléma ezzel az, amikor az ember azon az autópálya szakaszon halad éppen, amit akkor zárnak le...
Egyszóval kb. 7 óra autópálya közepén történő parkolás után sikerült végre bejutni a Channel Tunnel termináljába. Ekkor már lemondtuk az esti közös vacsorát, és barátom azzal bíztatott, hogy ne aggódjak, az autópályákat Európában takarítják, így hajnali négykor majd üres és tiszta autópályán fogok tudni száguldozni. Ez a hajnali négy akkor még nagyon viccesnek hangzott...
Azonban a csalagúti közlekedés szép döcögősen kezdett helyreállni, így a tömegben, étkezési helyek bezárását követően végül további 4 óra várakozás után szólították azt a csoportot a beszállásra, amiben nekem volt helyem. Hajnali 4 órakor aztán a francia autópályán haladva azon gondolkodtam, hogy vajon hogy lehetséges, hogy barátom jóslatából csak az az egy elem teljesült, amit ő nem gondolt komolyan, lásd az alábbi képet:
Így aztán csekély 12 órás késéssel, végül reggel 7-re sikerült leparkolnom barátomék házánál. A további útnál aztán már viszonylag nyugodtan sikerült haladni.
Itt Magyarországon aztán egy csomó új élményt szerzek. Először érzem kényszerét például annak, hogy a visszautat tervezve utánanézzek, vajon hol érdemes tankolnom: Ausztriában, vagy Magyarországon?
A Kecskeméti utca felújításával és sátaúttá alakításával kapcsolatban is érdekes élmények kavalkádja kényszerít arra, hogy feledjem a rutin dolgokat. Az egy dolog, hogy az agyam iGo-t megszégyenítő sebességgel tervezte újra vagy 3-szor az elképzelt útvonalat a belvároson át. Gyalogosként azonban további érdekes tapasztalatokat is szereztem itt.
Az új burkolat tervezését ugyanis (aminek a felrakását sebességben láthatóan úgy igazítanak, hogy véletlenül se lehessen kész a választási kampány közepénél - a szalag átvágás fontosabb dolog ám, mint a közlekedés) láthatóan csak a számítógépes látványtervek tetszésindexe alapján választották ki. Ahol már fel van rakva, ott remekül kipróbálható. Most a havas időben ugyanis úgy csúszik, hogy balesetbiztosítás nélkül nem ajánlatos rámenni. Ugyanez érvényes az esős időre. De ez nem nagy baj, hiszen Magyarországon nem nagyon van havas, vagy esős idő, ugye? Egyébként is, mit panaszkodok, hiszen a nyári tűző napsütésben egyáltalán nem fog majd csúszni. Ha nem lesz poros...
