Igaz, nem vagyok a legaktuálisabb, de ezt most nézzétek el nekem.
A múlt héten attól volt hangos a brit sajtó, hogy 18 éve a legkeményebb havazás bénította az ország közlekedését.
Ez nagyjából így is volt, konkrétan leállt rendszeresen pár repülőtér - mint az alábbi kép is mutatja, amelyet a Budapestről vissza történő repülőutam alatt, leszállás előtt készítettem, a terep erőteljesen hó alatt volt:
A közlekedési káosz teljes volt, nagy szerencsém volt, hogy a repülő amivel a hét végén hazalátogattam, az esti járat volt, mert így délutánra meg tudták tisztítani a kifutót, és este elindulhattam. A britek sajnos a hóval kapcsolatban az ördögi kör fogságában vergődnek. Nem szokták ugyanis azt meg. Ez azt jelenti, hogy félnek tőle, s mivel a hó a szemükben megegyezik a közlekedési káosszal, ezért aki csak teheti, nem is megy munkába. Többek között azok sem, akiknek a dolguk a közlekedés biztosítása... Így aztán nem csoda, hogy még a hét végén is minden nap újra és újra meglepődtek rajta, hogy "jé, tisztítani kell a leszállópályát..." és "jé, nem jöttek azok akik tisztítani tudnák...". Persze lehet, hogy nem vagyok igazságos, de abból ítélve, hogy még este is a biztonsági kapukból csak 3 működött (és több, mint 1 órát kellett sorban állni az átjutáshoz), mégis csak erre lehet következtetni. Egyszerű rutintalanság. Hogy egy másik példát mondjak, a repülőről való le- és felszálláshoz nem tisztították meg a hótól a reptér betonját. (Lutonban nem busszal visznek a fapados járat lépcsőjéhez, hanem ki kell gyalogolni oda). Persze nem arról van szó, hogy az egész betont le kéne tisztítani, de egy kis ösvényt sem tisztítottak meg, gy az összes utas bokáig érő latyakban szállt le- és fel...
A másik téma természetesen a földi közlekedés - szerencsémre az én autómon még a decemberi magyarországi út miatt fenn vannak a téli gumik - ezzel azonban jó eséllyel Angliában a maroknyi kisebbséghez tartozom - talán így most Angliában az én kocsimmal lehetett volna a legjobban közlekedni. A feltételes mód indokolt - ugyanis az autópályák és utak a balesetek és szerencsétlenkedő autósok miatt olyan hamar bedugultak, hogy esélytelen lett volna bárhova is eljutni. Hasonló szerencsétlenkedések voltak a vasúti közlekedésben is. A Southwest Trains (amely társaság vonataival járok Londonba, ha járok) vonatai konkrétan azért nem közlekedtek, mert villanymozdonyaik (amelyeknél az áramszedés nem a magyar módon, felsővezetékről, hanem a metróhoz hasonlóan egy plusz sínen keresztül van megoldva) nem tudtak áramot felvenni - a hó ugyanis magasabbra nőtt, mint a villanyvezető sínek.
Két anekdota még erről a hétről. Egy kórházban állítólag az első napon, amikor havazott, az orvosi gárda mindössze harmada jelent meg. Mindannyian Lengyelek voltak... Ők már megszokták a havat. A rádióban mindenesetre folyamatosan mondták, hogy aki teheti ne induljon útnak, és idősebb rokonait mindenki hívja fel, hogy biztonságban vannak-e... :)
A mellékelt képek egyébként (az egy London feletti kivételével) mint Bournemouthban készültek - a hó mennyisége nekünk magyaroknak nem különleges, de tudni kell, hogy ez az angolok riviérája, tengerparti üdülőváros, amely állandó szókapcsolatként "Sunny Bourneouth"-ként (kb. "Napfényes Bournemouth") él az angolok tudatában. Így aztán az egész város fényképezőgéppel a kezében sétált - ez azonban nem riasztott el néhány vakmerő szörföst, amint ezt a mellékelt ábra mutatja (őrültek mindenütt vannak).
További képek publikálva vannak a flickr galériámban.
Ja, és hogy Budapestről? Maradjunk ennyiben:
