Valaki előrelátóan gondoskodott róla, hogy szept. 11 előtt egy nappal is legyen valami, aminek az apropóján jókat lehet cikkezni valami nagy katasztrófa bekövetkeztét jósolva. Konkrétan arról van szó, hogy a Large Hadron Collider (LHC) beindulása kapcsán pár kellően lökött vagy szenzációhajhász tudós (és számtalan önjelölt okoskodó) megjósolta, hogy ez az embertelen nagy energiakoncentrációt létrehozó masina ugyebár kis fekete lyuk(ak)at fog létrehozni ami szépen mindannyiunkat beszippant. Ez aztán remek lehetőség volt arra, hogy erről egy csomó cikk legyen, a BBC és ezer más sajtótermék tudósítson a nagy eseméyről, és reménykedjen, hogy valami érdekes történik. És... nem történt semmi.
Pedig még a Google is csinált az eseménynek egy logot. Teszem hozzá, ez a legkevesebb amit megtehetett, végülis ha nincs az a szervezet ami az LHC-t építette, akkor a Google sem lenne: az Internet (pontosabban a World Wide Web) szintén CERN szülemény, és nyilván a WWW nélkül a Google keresőmotorja és szolgáltatásai sem jöhettek volna létre.
Innen aztán sokfelé ágazik a történet. Egyrészt a mai Daily Mail (igen, arra jó a metró, hogy olvasgasson az ember) egy cikke felveti a történet kapcsán, hogy milyen elképesztő szintre süllyedt a média egésze: az csak egy dolog, hogy egy rakás pénzt elköltöttek az egész hype-ra, de még csak annyit sem bírt semelyik újságíró megkérdezni, hogy az az irdatlan összeg amit az LHC-ra költünk, vajon meg fogja-e érni. No nem azt mondja, hogy hiába volt, hanem, hogy egy újságíró sem képviselte az adófizetők - olvasók - nézők érdekeit, mert mindenki fénylő szemekkel üdvözölte a nagy eredményt - pontosabban, éppen hogy az egyenlőre eredmény nélküli avatást. Még annyi sem lett tisztázva, hogy tulajdonképpen mi is lenne az, amit sikernek lehet majd nevezni az LHC elindulása után. És ebben mondjuk van valami...
Az érdekes az újságíró kollegák ostorozása kapcsán, hogy épp ugyanebben a számban van egy alapos oknyomozó riport arról, hogy a jelenlegi (egyik) nagy brit közéleti skandallum, tudniillik hogy egyre több magas rangú, etnikailag "más" brit rendőr pereli be a rendőrséget és ezen belül az azt vezető (és éppen nagy etnikai egyenlőséggel kampányoló) Sir Ian Blair ellen, szóval hogy emögött a kampány mödött valószínűleg egy a helyzetet kihasználó és az érintetteket mind átverő "con-man" áll, az ügyeket képviselő nagy profilú és rengeteget kereső ügyvédnek ugyanis valószínűleg még érvényes jogi diplomája sincs, ezzel szemben van csalással terhelt bűnügyi múltja az USÁ-ban. Szóval van még itt rendes oknyomozó riporterkedés, talán pont azért, mert mindíg van aki kiszúrja, ha elkényelmesedett a rendszer és az hangot is ad neki. Mikor lesz ilyen Magyarországon?
A másik témakör pedig az lenne, miszerint szintén sok cikk jelent meg a dolog apropóján, ahol sok újságíró magyarázza ezt a tudományos izét, aminek a töredékét sem érti saját maga sem. A dolog csúcsa az volt, amikor az átlagember számára totál semmi történéseket Palik Laci módján közvetítették egyes állomások (mondjuk konkrétan állítólag a BBC) - végül is picit komikus, amikor egy óra várakozás után az egyik képernyő közepén megjelenik egy fici fehér pötty, és erre az egész szoba tudós üdvrivalgásban tör ki, a tudósító meg ezt eksztázisban közvetíti. Aha. Hát egy fehér pöttyöt én akármikor 5 perc programozással alkotok, vagy 30 mp MS Paint használattal. (igaz, a programhoz előtte pár órányit kell installálgatni mert olyan rég programoztam, de ez most részletkérdés). Mégsem törne ki üdvrivalgásban nemhogy egy szobányi tudós, de még a legközelebbi barátoktól is maximum egy gúnyos kacaj lenne a legerősebb érzelmi reakció.
Magyarul arról van szó, hogy itten valami nagyon tudományos történik, amihez - valljuk be - a sok cikk ellenére mi hétköznapi emberek mit sem konyítunk, csak megpróbálunk úgy tenni. A fenti cikkben emlegetett részecskékhez például nekem is annyi közöm van, hogy emlékeimben valahol rémlik egy sok-sok évvel ezelőtt még kíváncsiságból vett "Kvarkok" nevű könyv, ami elvileg népszerű módon elmagyarázza a középiskolás fizika feletti szinten, hogy ugye az atomnál kisebb részecskék is vannak, azt hiszem valahol a gluonokig tudtam követni ami benne volt, no meg még az antirészecskék is rémlik, hogy megvoltak (mármint nem sci-fi nevezéktan szinten, hanem tényleg, komolyan értettem), de aztán menhetetlenül elvesztem, pedig igazán igyekeztem. Mára persze már csak a nevezéktan maradt, az összefüggések valahol az idő ködében (vagy a sötét anyagban, hahaha - nem lennék én ha nem tudnék egy katasztrófálisan rossz poént beszúrni valahova) elmerültek. Úgyhogy sajnálattal konstatáltam, hogy bármennyire szeretném is érteni, hogy tulajdonképpen milyen tudományos eredményeket is kutat ez a böszme nagy gépezet, megmaradok azon a szinten, amelyiken a legtöbb ember a Hubble-el kapcsolatban: hogy tudniillik kering a fejünk felett egy nagy távcső ami szép színes képeket csinál. Ez a mostani izé meg egy nagy föld alatti csőrendszer ami Svájc egy szép tava környékén keringet apró izéket és összeütközteti őket. Szóval ami nekem ebből leesik az az irónia, hogy az emberiség már megint olyan módon kutat, ahogyan egész civilizációja során viselkedik: valami baromi nagy katasztrófát idéz elő, aztán szépen elkezdi boncolgatni, hogy most mégis mi történt.
Amúgy Genf gyönyörő szép vidék, egyszer repültem el fölötte. Valamint az a hely jegyzi a kedvenc csokoládém származási helyét. Szüval a helyszín már mindenképp pozitív.
Fotó: NASA, ESA, and the Hubble Heritage Team (STScI/AURA)-ESA/Hubble Collaboration
