Megfogadtam, hogy ezen a blogon márpedig nem fogok politizálni. Az egyik aktuális gumicsont, amire az otthoni média egy része és jó néhány blog mostanában rákattant, mélyen érint, ezért nem tudom megállni, hogy ne szedjek össze 1-2 gondolatot a témában.

A fenti linken olvasható, de nagyon röviden az a lényeg, hogy miután Magyarország Miniszterelnöke kijelentette, hogy haza kell csábítani a külföldön dolgozó magyarokat, a kisebbik kormánypárt ifjúsági tagozatának jutott láthatóan a feladat, hogy ez ügyben tegyen. Nosza, ők csináltak is gyorsan egy honlapot, ami nyilván arra hivatott, hogy mindannyiunkkal, akik ebbe a kategóriába tartozunk, ezt olvasva azonnal a homlokunkra csapjunk, és lázasan keressük az Interneten a költöztető szolgálat telefonszámát (ezt az információt elfelejtették a honlap szolgáltatásai közé felvenni, pedig még némi bevételt is generálhatnának az itt hirdető vállalkozó kedvő fuvarosokból).

Aztán az történt, hogy néhány blogíró elképedt az oldalon publikált Top 10 listán, mármint azon a listán, ami az oldal szervezői szerint a legfontosabb érveket tartalmazza amiért érdemes visszaköltözni Magyarországra. Ezen aztán remek csámcsogás indult el, például a szerzőt a kommentelők (amint az Index címlapra tette a blogbejegyzést) 5 perc alatt letámadták a trollok, és megállapítoták róla, hogy alapvetően jobb is, ha haza sem jön, hiszen kritikus hangvételben mert nyilatkozni a témában.

Sajnos sokan nem értik, hogy mi is a probléma az idézett 10 ponttal, így megpróbálom elmondani - szokásomhoz híven messzebbről indulva neki a magyarázatnak.

Miért dolgozunk külföldön?

Az alapvető dolog, amit meg kell érteni, hogy aki külföldre megy dolgozni, az nem feltétlenül mindenki ugyanazon okból teszi. Különbözőek vagyunk, és így, ha valaki meg kíván szólítani minket, hasznos, ha figyelembe veszi az okokat, és elgondolkozik azon, hogy mit lehet tenni velük. Természetesen többféle érv keveredik mindenkinél, de azért mégis lehet néhány alap típusra osztani őket (mármint az érveket). Van például olyan aki egyszerűen azért dolgozik külföldön, mert anyagilag lényegesen jobban boldogul. Aki őket akarja meggyőzni, annak olyan dolgokon kell elgondolkodnia, hogy az adott szakterületeken mivel lehet növelni például a munkaadók versenyképességét, hogy meg tudják fizetni ezeket az embereket. Természetesen az is lehet, hogy egyes területeken esélytelen a verseny...

Találkoztam olyannal is, akit nem annyira a külföldi munkavállalás vonzott, hanem otthonról taszított valami. Magyarul ők inkább menekültek otthonról, mert valami miatt tele lett a hócipőjük. Az ő esetükben nem olyan egyszerű a helyzet, hiszen mindenkinek másból lesz elege - viszont általában erős érzelmi motiváltságuk van, és őket sokkal nehezebb hazacsábítani. Az biztos, hogy egy honlap nem fogja visszavezetni őket - ha valami, akkor az idő tudja gyógyítani az ő sebeiket, és talán maguktól fognak hazamenni, akkor, ha már nem éreznek olyan erős taszítást. Az ő problémájukat nem lehet megoldani - viszont lehet az országot úgy általában élhetőbbé tenni, hogy minél kevesebb embernek legyn oka menekülni - vagy ha menekülni akar valahonnan (személyes okokból), akkor azt inkább országon belül tegye.  Mindenesetre az ő esetükben semmi másra nem kell figyelnie a t. kormányzatnak, mint arra, ami egyébként is a dolga: az ország belső dolgaira.

Én személy szerint abba a kategóriába tartozom, aki, nagyrészt kimerítve szakmájában az otthoni lehetőségeket, eleve azzal az elképzeléssel ment ki külföldre dolgozni, hogy ott magas szintű tudást és tapasztalatot szerezve, majd azt hazaérve felhasználjam, kamatoztassam, és otthon terjesszem. Másképp fogalmazva: ideiglenesen tervezem külföldi munkámat, igaz, ez az időszak években mérhető eddig is, és valószínű a visszaköltözés sem holnap lesz. Szakmámban szerencsésnek voltam mondható már otthon is: nem lehetett panaszom a fizetésemre, nem is anyagi okokból jöttem ki, és bár ezen sok ismerősöm elcsodálkozik (legtöbben azt gondolják, hogy itt egészen biztosan halálra keresem magam), ugyan itt sem keresek rosszul, de a kereseti viszonyaim nagyságrendileg nem mások, mint amit otthon is el tudnék érni (a megélhetési költségekkel kompenzálva). Egy nagyon fontos dolog azonban megvan itt kinnt, ami otthon nem volt: az igény a szakmámban az olyan magas szintű tudásra, amelyet otthon csak elvétve, és leginkább szakmai körökben tapasztaltam. Sajnos a szűkebb szakmámban otthon nem igazán volt lehetőség továbbfejlődni, vagy csak lassan, kínszenvedéssel lehetett volna.

A fentiekből következik, hogy én teljesen tudok azonosulni a Miniszterelnök honlapon idézett kijelentésével. Azt gondolom, nagyon is fontos dolog az, hogy minél több területen szerezzenek tapasztalatot magyar munkavállalók, és a legjobb, legfrissebb módszereket, tudást otthon terjesszék tovább, az ország épülését erre a világszinvonalú tudásra alapozva.

Mi akkor a probléma?

Természetesen csak az én szempontomból nézve, a legfontosabb kérdés a visszaköltözésem megítéléséhez, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor azt látom, hogy az a tudás, tapasztalat, amit (szerintem) a legmagasabb szinten igyekszem elsajátítani és begyűjteni egy olyan környezetben, amely erre a tudásra támaszkodik, otthon is igény keletkezik.

Mi is a jelenlegi helyzet? (figyelembe véve, hogy a szakterületem informatikai menedzsment):

• Erre a szaktudásra tipikusan közepes vagy annál nagyobb cégekben, szervezetekben van szükség. Kis informatikai szervezetben nagyon egyszerű a recept: vedd fel a legjobb szakmai tudással rendelkező informatikust (üzemeltető, programozó, stb), és kész.
• Magyarországon leginkább kétfajta cég van ezek közül:
    - az egyik az állami, vagy államigazgatásból (közpénzi pályázatok, beszállítók stb) élő szervezetek. Ezeknél a cégeknél jelenleg jellemzően (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) nem az alapján vesznek fel / juttatnak előbbre / tartanak meg pozícióban informatikai vezetőket, hogy milyen szakmai tudásuk van, hanem, hogy ki kinek a kicsodája, illetve, hogy tudják-e, hogy melyik szolgáltatást / terméket kitől "kell" megrendelni. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek itt esetleg jó szakemberek, csak azt, hogy a szelekció módszere (sokszor a szakemberektől függetlenül) nem az ő szaktudásuk alapján történik
    - a másik a nagy, többnyire multinacionális cégek, otthoni leányai / kirendeltségei. Ezekben a szervezetekben többnyire az informatika központosított, a komolyabb szervezési / módszertani döntéseket a külföldi központokban hozzák, nem bízzák rá az otthoni szervezetekre.
• Általában véve Magyarországon tapasztalatom szerint sajnos nagyon alacsony szinten jár a menedzsment szinvonala. Ez talán leginkább annak köszönhető, hogy rengeteg viszonylag fiatal cég van, a rendszerváltáskor és utána alakult cégek sokszor teljesen új körülmények között működtek. A régi rendszerben tapasztalt vezetők vagy nem tudtak alkalmazkodni az "új világhoz" (és itt most a piacgazdasági körülményekhez, a technika és a vállalkozói környezet változására gondolok, nem a politikára), vagy ugyan tudtak volna, de különböző érdekekből erre hivatkozva lettek félreállítva. Magyarországon elképesztően sok nagyon fiatal (akár top-)menedzser van különböző szinteken a vállalatokban, akiknek a legjobb jóindulatuk mellett sem lehetett lehetőségük annyi tapasztalatot összeszedni, mint egy nyugati demokráciában és piacgazdaságban régóta működő környezetben ez természetes. Nagyon sok fiatal persze érzi is, hogy nem igazán való abba a pozícióba, ahova tették, és így inkább a kontraszelekció alapján próbálja a pozícióját megerősíteni.

A helyzet az, hogy a fenti helyzet nagyon kevés motivációt tartalmaz arra nézve, hogy egy nyugaton tapasztalt szakember azt remélje, hazatérve valóban hasznosítani tudja a tudását. Amíg az üzenet arról szól, hogy a szakemberek jobb, ha kussolnak, hiszen majd "fenntről megmondják" mi a tuti, addig aztán teljesen mindegy, hogy a túró rudiért ki tudok ugrani a sarki boltba, és nem kell mondjuk kocsiba ülnöm és elmenni a legközelebbi magyar bolthoz érte.

Ugyanezt extrapolálni lehet konkrét munkahelyi szituációkra is: amíg a Magyarországon (is) tapasztalt szakember azt hallja, hogy a munkahelyi kultúra és HR politika része tipikusan az, hogy

• az a jó főnök, aki minél intenzívebben rugdossa a beosztottjait
• a főnöknek mindig igaza van, akkor is ha hülyeséget beszél
• egy adott pozícióra azt kell felvenni, aki a legolcsóbban vállalja, nem azt, aki szakmailag a legalkalmasabb rá (kivéve, ha ismerős)
• 45-50 év felett már ne is próbálkozzon az ember munkát keresni, hiszen a munkaadók szerint túl öreg (ergo: a tapasztalat nem számít, csak az, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet szipolyozhasson ki a munkavállalóból)

szóval mindaddig aligha elvárható, hogy amikor az ember hazaköltözésen gondolkodik, ne kezdje el az összes jóbarátja erősen kétségbe vonni az elmeállapotát, és határozottan állíthassa, hogy de, jobb lesz az otthon és nem fogja megbánni hamarosan a dolgot.

Mit lehet tenni?

A fennt leírtak sajnos nem két hónap alatt megoldható dolgok. Sok minden amit írtam, cégkultúra és közösségi, társadalmi hozzáállás kérdése, az pedig nem változik rövid idő alatt. Viszont lehet rajta gondolkodni, és lehet az érdekében tenni, például akár azzal is (mondjuk a politika oldaláról, ha már politikai kezdeményezés körül zajlik a vita), hogy példamutatóan tiszteletben tartjuk a különböző szakmai grénumok döntéseit és javaslatait, meghallgatjuk a véleményüket, még akkor is, ha az esetleg nem az éppen nyeregben ülők kedvenc mondanivalóját szajkózza vissza. Lehet, hogy így bizonyos dolgok lassabban haladnának előre, viszont talán az egész társadalom lassan elfogadná azt, hogy a szaktudásnak értéke és értelme is van, ami talán hosszú távon sokkal fontosabb érték, mint az, hogy mondjuk a repterünk nevében pontosan olyan sorrendben legyenek a szavak, mint ahogy az valaki fejéből kipattant.

Mindenekelőtt pedig talán el kéne kezdeni komolyan foglalkozni a témával. Ha már mindenáron honlap létrehozásával próbálkozunk, akkor például el lehetett volna kezdeni feltérképezni a látogatók távozásának okait, és megpróbálni arra megoldásokat, ötleteket keresni, hogy kinek mi járulna hozzá leginkább ahhoz, hogy a (megfelelő időpontban) a hazatérést válassza. Vannak is már különböző ötletek a témában, kár, hogy nem az adott honlapon. Sőt, még hasznos egyéb kezdeményezések (még korábbról) is, amik a témába vágnak, bár tartok tőle, ez nem érint tömegeket - de mégis csak fontos és talán sikeresebb is.

Mert az alapvető probléma az, hogy ez a honlap nem arról szól, amiről állítja. A helyzet az, hogy ez a honlap nem más, mint szemfényvesztés: ami pedig igazán felháborító az az, hogy minket, akiket állítólag megcímez, teljesen, totálisan hülyének néz. Ugyanis azt feltételezi, hogy egy pár nap alatt összedobható bóvli miatt majd azt gondoljuk, hogy valaki otthon komolyan minket szeretne hazacsábítani. És akkor azt hiszem, még én voltam a jóhiszemű, hiszen én legalább azt feltételezem, a honlapot nekünk csinálták, nem pedig csak szimulálnak, mint azt mások mondják. Azért szívesen fogadok bárkivel abban, hogy egy, hat, tizenkét hónap múlva már senki nem fog arról beszélni, hogy haza kéne csábítani a külföldön dolgozó magyarokat. Ne legyen igazam. Ugyanis, bár nem holnap tervezek hazaköltözni, azt az időpontot jelentősen fogja befolyásolni az, hogy várhatóan mi fog majd othon fogadni.