... vagy potpourri, vagy csalamádé, kinek-kinek kedve szerint.
Mostanában zajlik mindenféle esemény, járok erre-arra, ami sok élmény és meglepetés. Ezek közül néhány még érik bennem, talán majd születik egyik-másikból iromány. Ami viszont most átszövi a napokat, az a zajló olimpia.
Bár az előző bejegyzéseimből talán hibásan azt a következtetést vonhatná le aki engem nem ismer, hogy én nem szeretem az olimpiát, ha ezt tenné, nagyot hibázna. Sok sportot szeretek, a nagy események pedig mindíg is vonzottak: az olimpia tehát nagyon is fontos nálam. Ha éppen úgy alakulnak a dolgok, hogy 4 év múlva még mindíg Angolföldön dolgozom, jó előre félre kell majd tennem két hétnyi szabadságot és vagy rengeteg pénzt belépőre, vagy felhalmozni az akkreditációkat. Ergo most is intenzíven figyelem, mi is történik 7 időzónával korábban. Például ahogy ezt a bejegyzést írom, a képernyő jobb felső sarkában éppen Nadal végzi ki módszeresen Gonzalezt a férfi tenisz döntőben (majd meglátjuk mi lesz belőle, egyenlőre csak 2-0, de az idei teljesítményt nézve nem hiszem, hogy sokat fizetne a fogadóirodában Nadal győzelme).
Az olimpia biztosan húz magával némi kereskedelmi - technológiai fejlődést: Olvasom, hogy az MTV első HDTV közvetítését éppen az olimpián veti be (erről én lemaradok), az NBC pedig egy többség által dícsért módon a Silverlight technológián alapuló, több helyszínről egy idejű közvetítését Interneten indítja (erről is lemaradok, mivel szerzői jogi okokból csak az USA-ból elérhető, pedig nagyon igyekeztem kerülőutas megoldást találni, hogy megnézhessem, már csak abbéli kíváncsiságomat is kielégítendő, hogy hogyan működik a technológiája). Bizonyára sok műszaki kereskedő futtatott olyan hirdetéseket, hogy "nézze az olimpiát új nagyképetnyűs LCD TV-n"...
Nekem viszont más technikai akadályokat kell leküzdenem. Egyfelől itt van ugye ez a fránya 7 óra időeltolódás, másfelől pedig a pillanatnyi Londoni ügyfél, aki miatt hét közben minden reggel a 6-kor induló vonaton vagyok, és este 8-9 körül érkezem meg. Innentől kezdve elég egyértelmű, hogy az élő közvetítés nézése szinte kizárt (kivéve így hét végén, amikor a jobb felső sarok remek erre a célra, jelzem 4-1). Ráadásul a még otthonról ideszállított remek videomagnóm valamiért elfelejtett programozott módon felvenni. Így aztán végül merényletet kellett elkövetnem a bankszámlám ellen, s így most egy modern kori HDD/DVD felvevő (amivel immár tudok időzítetten felvenni) és egy Slingbox csücsül a TV alatt. Eddig remekül szuperálnak is, bár a Slingboxot majd csak jövő héten fogom tudni igazán használni - ez a kütyü azt csinálja, hogy Interneten keresztül tudja mutatni azt a képet, amit egyébként a szobában néznék, ha éppen ott lennék. Majd ha látom, hogy jól működik Neten keresztül is (helyi hálón tökéletes), akkor lehet, hogy otthonra (mármint Magyarországra) is beruházok egyet, egyszerűbb mint ide műholdvevőt szerelni a magyar adások vételéhez.
Érdekes a britek hozzáállása az olimpiához. Egyfelől brites nemtörődömséggel élik tovább rendes ütemben mindennapjaikat (nem láttam a cégnél, hogy valaki korábban ment / később jött volna az olimpia miatt), viszont beszélgetés szintjén azért felmerül a téma, illetve a tévé nézős szokásaikban kicsit átalakították a célcsatornát: pénteken a mellettem ülő angol közölte, hogy akkor őnek a szombati programja, hogy beül reggel egy sörrel a kezében a TV elé, és nem mozdul, úgyis brit aranyeső várható a kerékpáros programokon. Lehet, hogy csak engem zavar rettenetesen, hogy a Phelps-el kapcsolatos (korábbi) esélylátogatásokon az összes brit TV adó maximum azt tárgyalta, hogy vajon Lochte képes lesz-e esetleg megverni - még azután sem jutott eszükbe Cseh Lacit emlegetni, hogy két verenyszámban is második volt Phelps mögött, mindkétszer Lochte előtt. Hiába, kis nemzet vagyunk, valahogy nem vesznek észre... well...
Azért Móriczkához hasonlóan nekem is mindenről az jut eszembe. Igen, arról van szó. A versenytánc mint olimpiai sportág. (Másra gondoltál???) Mint pontozásos sport, eleve kérdéses lenne, hogy mennyire elfogadhatóak az eredmények - állandó vita tárgya ez. Ezek után nézzük csak meg például, milyen cikkek és nyilatkozatok születnek vívás, cselgáncs, box kapcsán - ezekben a sportágakban, bár tudjuk, hogy van bíró, mégsem gondolnánk elsőre, hogy alapvetően ők döntenék el az eredményt (szemben a tánccal). Különösen érdekes a vívásról szóló cikk (az utolsó pár bekezdésre utalok). A jelenség, amit tárgyal (hogy tudniillik a vívás széles körű elterjedése miatt, és az olimpiai kényszer, ami több, a sportágban akár nem túl jelentős ország bevonását erölteti, több gyenge képességű vagy gyakorlatlan bíró vezeti a magas szintű meccseket), tökéletesen ráilleszthető a táncsportra is. Az egyik következménye pl. az IDSF Open versenyek nagy számának, sokszor egy hétvégén, hogy rengeteg bíróra van szükség - teljesen természetes, hogy nem lehet mindenki a szakma magaslatán közülük. Mivel a "top" viszonylag korlátozott számú bírót takar, teljesen természetes, hogy a bíráskodás átlag szinvonala alacsonyabb lesz, ahogy több verseny van. Ez egyáltalán nem a bírók hibája, nyilván sok bíró igyekszik tanulni, magasabb szintre kerülni, ez azonban időt vesz igénybe.
Na, Nadal nyert 3 szettben.
