Hét végén haza látogattam (bár az "otthon" fogalma kicsit kavarog mostanában - ezt szerintem nem sokan említik a kinnt dolgozók közül: a honvágy mint olyan, sok mindenkinél megjelenik, meg sokan beszélnek arról hogy mennyire utálják / imádják az új országot / Magyarországot. Nekem az egyik legfőbb gond, hogy az "otthon" az teljesen véletlenszerű - a gondolataimban mindkét hely mint "otthon" szerepel, szóval kontextusba kell helyezni. Mivel most ezeket itthon, akarom mondani Angolföldön gépelem, ezért az "otthon" úgy értendő: Magyarországon).
Szóval hazalátogattam, aminek oka felettébb örömteli: úgy tűnik mindenkori legjobb barátom (dacára az utóbbi évek ritkábbra sikerül találkozásainak, nálam ettől függetlenül ez már csak így van) nemcsak megtalálta párját, hanem ezen a hét végén még állam bácsi előtt is deklarálta mindezt. Magyarul esküvő volt. A képen is ők szerepelnek.
Ez az esküvő pedig jó volt arra is, hogy Zsámbéki barátom felhívja a figyelmünket néhány érdekes számadatra: egyrészt, hogy milyen jó dolog (és tényleg), hogy ennyi idő után is 6 volt gimnáziumi osztálytárs volt ott ezen az esküvőn. A másik számadat, ami kicsit meghökkentett mindenkit, hogy már több éve ismerjük egymást, mint amennyi időt egymás ismerete nélkül töltöttünk... Ez körülbelül olyan hatású, mint amikor Zbyszek barátom azt hangsúlyozza, hogy hamarosan senior korosztályban indulhatnék táncversenyen (ha akarnék). Szóval múlik az idő...
Nos, a lényeg, hogy sok boldogságot, és Augusztusban találkozunk a Bournemouth-i repülős fesztiválon!
