Van olyan, amikor valaki, aki kedves volt, elmegy. Mit lehet ilyenkor mondani? Semmit. Az a fajta fájdalom, ami csak idővel enyhül. Amikor szeretteinknek fáj, akkor az nekünk is fáj. Elgondolkodunk azon, hogy aki annyira értékes, miért kell elmennie. Nem tudjuk.

Megfogadtam, hogy ebben a blogban nem lesznek nevek, de akinek kell az tudja, kiről, miről van szó most.

Ilyenkor azért óhatatlan, hogy az ember kis önzéssel körülnézzen és belegondoljon abba, amibe normális esetben nem akar belegondolni, és amit nem szeretne elfogadni: hogy előbb-utóbb mindannyian elmegyünk.

Ilyenkor az is eszébe jut, főleg, ha távol van azoktól akik a legfontosabbak a számára, hogy mennyire értékes minden perc amit Velük tölthet, és amit néha nem értékelünk eléggé. Hogy még az a szerencse, hogy ez most nem az a fájdalom amitől csak néma tudna maradni, és hogy bárcsak soha nem kellene, hogy az is eljöjjön.

Azon is elgondolkodik, hogy mégis mi lesz majd ha én (és itt most az "én" a mindenkori olvasóra, az elvont "én"-re értendő) hirtelen nem leszek. Hogy mit hagyok magam után, hogy volt-e értelme az ittlétnek. Hogy amit csinálunk, az, ami sokszor ma rettentő fontosnak tűnik, ugyanilyen fontosnak fog-e majd tűnni, ha itt az idő. Vajon amit csinálunk, az csak az idő mulatása? Magam szórakoztatása? Vagy lesz-e értéke nélkülem is? Mi a balansz, mi az ami egészséges? 

Ha Te, aki ezt olvasod, mondjuk táncolsz (sokan vagytok), vajon miért csinálod? Hogy emlékezzenek rád? Ne legyenek illúzióid. A ma élő magyar táncosok közül (a táncuk okán) egyetlen egyre fognak emlékezni évtizedek múlva is: egy bizonyos Törökgyörgy Melindára. Ha Téged nem így hívnak, akkor csak azokra számíthatsz, akik közelebb vannak hozzád, mint a többi táncos. Lehet, hogy velük többet kéne foglalkozni... De lehet, hogy erre Te is csak utólag jössz rá.

Aki most elment, ő nem volt itt hiába. Bár kevéssé ismertem, látom azokban, akiknek olyan sokat adott, hogy gazdagabb lett általa, miatta ez a világ. S már ezért is nagy ember volt. Nyugodjon békében.

Ti pedig, akik ezt olvassátok, vigyázzatok magatokra. Igérem, legközelebb nem lesz ilyen szomorú a téma.