Beszéljünk egy kicsit arról a dologról, ami a Brit kultúrának egyik elengedhetetlen része. Mivel ez mégiscsak az én blogom, ezért találjunk egy önéletrajzi elemet az összekötéshez: a héten a cégem elküldött közép-Angliába, Manchester közelébe, ahol egy IT szolgáltató cégnek kellett segíteni egy nagy ügyfelével kötendő szolgáltatási szerződésénél. Erről talán majd még írok, mert vannak gondolataim azok számára akiket esetleg mégis érdekel a témakör. Ami itt a lényeg, hogy ott-tartózkodásom alatt, más nem igen lévén, többször is pub-ban költöttem el étkezéseimet, ismét figyelve e mikrokultúra mibenlétét, így gondoltam ez a témakör megér egy bejegyzést.
Természetesen aki Angliában járt és nem szervezett túristaúton, hanem mondjuk ismerősöket látogatni, azt biztosan elvitték már Pub-ba. A Pub szót magyarra általában kocsmának fordítják. Ez azonban nem fedi jól a dolog jelentését. Ezért aztán én következetesen és magyartalanul a pub szót fogom használni, ahogy azt egyébként az itt élő ill. a témát ismerő magyarok többsége is teszi. Elsősorban a fenti képre nézve, ami nagyjából jól visszaadja egy tipikus angol pub belsejének hangulatát, rögtön látszik a hatalmas különbség egy tipikus magyar kocsmához képest.
Akkor mi is a pub? Nos, Angliában a pub az elsősorban egy közösségi hely. Természetesen lehet, sőt majdnem kötelező az alkoholfogyasztás (napszaktól függően), ezért egy átlag pub-ban van vagy 10 féle sör (minimum), borok és rövidek, de nagy választék van üdítőből és... hát... ezen a ponton tétovázom, de mondjuk nevezzük ételnek... terén is. Ez utóbbiról még majd esik szó. A hely közösségi jellegét jól jelzi, hogy minden pub-ban találhatóak mindenféle játékok, a legnyilvánvalóbbak a nyerőautomaták, de a legtöbb helyen ezer más dolog is van, bár nem feltétlenül az orrunk előtt. Pool asztal, csocsó, a legközelebbi pub-ban egyszer amikor arra jártam éppen bingo-t játszottak, miegymás. Aztán a pub-ba mindenki jár - teljes családok mennek oda esti programként (gyerekekkel együtt), baráti társaságok, idős házaspárok töltik békés sörözéssel itt az időt. A foci EB döntőt például egy pub-ban néztük, ahol rengeteg kijelzőn ment egyszerre a meccs, a legnagyobb projektor előtt nem lehetett már helyet találni és egészen fiesta hangulat volt a sok spanyol szurkolónak köszönhetően. Egyszóval a pub az a társasági találkozóhely.
Pub-ot Angliában minden második sarkon találunk, és általában olyan neveik vannak, mint pl. "The Bell", "The Two Kings", "The Rose & Crown", és hasonlók. Bármilyen kis településen vagyunk, pub az biztosan van. Ráadásul általában messziről lehet látni, hogy pub-ról van szó, mert sokszor a legmodernebb környezetben is meghagynak egy-egy tradicionális épületet, ami így néz ki, mint itt a képen, vagy legalábbis igyekeznek a tulajok úgy dekorálni a házat, hogy minét tradicionálisabb hangulatot árasszon. A munkában megfáradt emberkék jellemzően egy pub-ban eresztik ki a fáradt gőzt, és egy ilyen helyen sokkal szabadabban megtudhatjuk mindenkinek a gondolatait, barátibban beszélgetnek az emberek egymással, mint a "hivatalban".
Viszont a pub NEM fordítható igazán fogadóként sem, egyrészt a fenti társasági életet az sem reflektálja jól, de legfőképpen a pub-ban nem lehet megszállni. A pub-ok elterjedtsége magyarázza talán azt, hogy Angliában egyszerúen NEM lehet megtalálni azt, amit Magyarországon, vagy inkább mondjam úgy: a kontinensen én személy szerint nagyon szeretek, t.i. a kávéházak intézményét. Félreértés ne essék, lehet Angliában rengeteg kávéházat, mint helyet találni, ezek azonban szinte kivétel nélkül bezárnak úgy d.u. 5 óra körül, és a választék e helyeken általában kimerül a kávé - latte - capuccino -forró csoki - muffin - cookie - shortbread típusú témakörben. Néha a választék egy hangyányival szélesebb, például üdítők, saláták, szendvicsek is megtalálhatóak, de pl. jeges kávé (mármint az a fajta amibe vanilia fagyit tesznek), torták, fagyikelyhek már nincsenek (somlói galuskát aztán már nem is említem). Legfőképp azonban tényleg az a furcsa nekünk kontinensről érkezéknek, hogy d.u. 5 óra után nem lehet máshol társas életet élni, mint pub-ban. (Persze túlzok - vannak pl. éttermek, amik ált. ekörül nyitnak, de az kifejezetten étkezésről szól, meg a mindenféle klubok, de azok 9 előtt kihaltak).
Nos ha már étterem, beszéljünk egy kicsit az ilyen helyen fogyasztható ételről. Angliában van egy kifejezés, ami külön kategóriába sorolja őket: "pub food". E helyek általában úgy hirdetik magukat, hogy például kitűnő "pub food"-ot szolgálnak fel náluk. A "pub food" az esetek 90%-ban a következő választékot takarja:
- Prawn salad
- Soup of the day
- Steak & Ale Pie
- Sirloin Steak
- Gammon Steak
- Bangers & Mash (sült kolbász + krumplipüré, de ez nem jófajta magyar kolbász ám...)
- Fish cake
Helytől függően bedobnak mellé 1-2 indiai fogást (pl. chicken tikka masala), plusz sült halakat, lamb casserole stb. de a fentiek szinte mindíg a menü gerincét alkotják. Ebből látszik, hogy ha bár kissé egysíkú is, de pub-ban azért lehet vacsorázni - de ne várjuk túl sokat az étel minőségétől. A legtöbb helyen a minőségi konyhatermék annyit jelent, hogy kicsit jobban vagy kevésbé sütik át a steak-et, egyébként az egyik pub-ban elfogyasztott, mondjuk bangers and mash-t szinte lehetetlen megkülönböztetni a másikban elfogyasztottól. A pub-ban tehát jól lehet lakni, de az jól látszik, hogy az étel csak a sok szolgáltatás egyike amit a pub nyújt, nem lehet ráfogni, hogy túl sok hangsúlyt fektetnének rá. Semmiképpen sem ajánlanám kulináris élményt keresőknek tehát - a kultúrális élmény sokkal meghatározóbb egy ilyen helyen.
Megkerülhetetlen témakör Angliában a sorban állás. A pubokban a kiszolgálás módja az először itt járóknak szokatlan, ezért érdemes szót ejteni róla. Ha bemész a pub-ba, és fogyasztani szeretnél, az első teendő, hogy keresni kell egy üres asztalt. Oda éremes a társaságnak leülni, majd egyvalaki elmegy rendelni. Az asztalban lesz egy kis bronz érme, az asztal számával, ezt meg kell jegyezni. Ezután a pultnál kell sorbanállni, és rendeléskor be kell mondani az asztal számát, ahova a kiszolgálást kérjük. Az italt a pultnál rögtön kézhez adják, és itt rögtön egyben ki is kell fizetni az egész rendelést (a számlát a pub-ban nem utólag rendezik. Érdekes módon, ha ugyanilyen ételt egy étteremben fogyasztunk, ott utólag kell fizetni, de a pub e tekintetben más). Tehát az italt szépen elvisszük a társaságnak, azt nem hozzák ki. Itt most megemlítenék pár "szabályt", amit az egyébként nagyon érdekes Watching the English c. könyvben olvastam, és amelyek egy része a valóságban is megfigyelhető, és a pub-ra vonatkozik. A szerző szerint a pub-ban a pultnál rendelés az un. "láthatatlan sor" szabályai szerint működik, ami szerint a pulthoz ugyan nem állnak sorba, de a pultos fejben tartja, hogy ki mikor jött és sorban fogja kiszolgálni őket. Ebben azért ne bízzunk, főleg zsúfoltabb pub-ban és frekventáltabb helyeken mint pl. London, legfőképp valószínűleg azért, mert e helyeken a pultosok ma már jellemzően nem angolok, hanem bevándorlók pl. Lengyelországból, Spanyolországból vagy akár Magyarországról - ami azt jelenti, hogy nincs a vérükben a sor koncepciója, és egyszerűen megpróbálnak az előttük álló kalimpáló emberkétől mielőbb megszabadulni. Az viszont ma is működik, hogy a pub-ba látogató társaságban működik az a szabály, hogy az italt körökben rendelik. Ami annyit jelent, hogy a társaságban először egy ember fogja fizetni a társaság italát, aztán amikor ez elfogyott, valaki más fogja körbekérdezni, hogy ki mit kér, majd azt megrendelni és fizetni, és ez így megy amúg körbe nem értek a társaságon. Ez a "körösdi" több pub látogatás között is folytatódik, azaz az angolok nagyon jól elékeznek rá, hogy ki jön, vagy legalábbis legutóbb ki nem fizetett kört, és illendő, hogy legközelebb ezen illető vagy illetők kezdjék a "köröket". Jól illik ez az angolok "fair play" felfogásába.
Aki nem hallott még róla, annak megjegyezném még, hogy Angliában ma már törvényileg tilos minden nyilvános helyen dohányozni, így a pub-ba látogatás után nem lesz füstszagú a ruhánk és a hajunk, amit én nagyon jó dolognak tartok, és éles ellentétben áll ez a magyar tapasztalattal, ahol a haverokkal kocsmázásnak az utána hordozott füstszag sajnálatos velejárója, még akkor is, ha az ember a nemdohányzó részlegben kap helyet.
Utolsóként még megemlítenék egy olyan "szabályt" amire a fent említett könyv hívta fel a figyelmemet, és valóban működik: annak az esélye, hogy ismeretlen szóba elegyedik veled a pub-ban, fordítottan arányos a bárpulttól való távolságoddal. Az angol kultúrában az egymást ismeretlenül való megszólítás szinte nem létező dolog, az egyetlen kivétel ez alol gyakorlatilag a pub, ott is a bárpult jelenti azt a helyet, ahol ismeretlenek egymással szóba szoktak elegyedni. Így válasszon magának mindenki helyet az italja elfogyasztásához.
